A lehetmas.hu blogunk írását közöljük.
A Parlamentben gőzerővel folyik a vita a Fidesz által beterjesztett törvényjavaslatokról. Ezek egyike az állami vagyongazdálkodás intézményrendszerének átalakítása. Erről a javaslatról is megvan az LMP véleménye, amit Scheiring Gábor foglalt össze tegnap, nagyon összeszedetten és alaposan. Érdemes.
"Nagyon örülök, hogy az állami vagyon kérdése a hamarosan felálló új kormány még nem látott programjában annyira kiemelt helyen szerepel, hogy a kijelölt miniszter úr egyéni módosító indítványaként már a kormányalakítást megelőzően tárgyalja az országgyűlés.
A vagyongazdálkodás a rendszerváltás utáni közélet egyik legfajsúlyosabb kérdése. Az állami vagyon kezelése körüli botrányok és korrupció alapvetően osztják meg a társadalmat és felelnek a piacgazdaság és a demokrácia intézményei iránti magas bizalmatlanságért. Budapest Airport, MÁV Cargo, vízművek, energetika – az újkori magyar gazdaságtörténet hemzseg a korrupt és rossz privatizációs ügyletektől. Tudjuk, hogy a magyar újkapitalizmus nem a vállalkozói teljesítmény mentén alakult ki, hanem a függőségek és politikai kapcsolatok logikája által meghatározva.
A későkádári technokrácia vagyonosodása együtt járt a GMK-k vállalkozói világának megsemmisülésével. Az így vagyonosodott oligarchák aligha járulnak hozzá a teljesítményelvű piacgazdaság kiépüléséhez, a tehetséges fiataloknak sok esetben csak az ország elhagyása marad lehetőségként.
E gazdasági és politikai folyamatok kritikáját a politikai elit eddig átengedte azoknak, akik a vagyongazdálkodás körüli visszásságokra egy esélymegvonó, az állampolgárok egyenlőségét tagadó, bezárkózó és szélsőséges politikai programot építettek. Ebben a helyzetben döntő jelentőségű, hogy ki és hogyan beszél az állami vagyongazdálkodásról. Amennyiben a kormánytöbbség komolyan gondolja a nemzeti együttműködés rendszerét, akkor érthetetlen, hogy egy ilyen horderejű kérdésben hogyan hagyhat egy napot a véleményalkotásra. Felháborító, hogy az általános vitát egyik napról a másikra előre hozzák, és ezzel a vita előtt pár órával változtatják a módosító indítványok leadásának határidejét. Ideje lenne eldönteni, hogy a nemzeti együttműködés rendszere többet jelent-e Orbán Viktor atyai óhajainak erőltetett ütemű törvénybe öntésén.
Tisztelt képviselőtársaim!
Ahogy az Országgyűlés alakuló ülésén Horváth János korelnök úr is felhívta a figyelmet, a közgazdászok és gazdaságpolitikusok számára egyre világosabb: az állami tulajdon gyors és széleskörű lebontására épülő gazdaságfilozófia csődöt mondott. Van, ahol jól működik a piac, de van, ahol kudarcot vall. Csak akkor lehet a magyar társadalom igazságos és fenntartható, ha a szabályozott piac mellett az állam is kész a köztulajdon révén felelősséget vállalni a fejlődésben, a szociális feszültségek enyhítésében és a gazdasági szerkezet kiegyensúlyozásában.
Ezért döntő jelentőségű, hogy az állam hogyan sáfárkodik a birtokában lévő vagyonnal. Az állami vagyongazdálkodás akkor lehet hatékony, ha biztosítva van az átláthatóság és a nyilvános ellenőrzés.
Nem privatizálni kell az államot, hanem demokratizálni. Ennek hiányában az állami vagyon ideális terepe marad a magánérdekek érvényesítésének, ami hosszú távon konzerválja nemcsak pazarlást, hanem a politikaellenes hangulatot is.
A Lehet Más a Politika szerint ezért a vagyongazdálkodással kapcsolatos törvények módosításánál a legfontosabb szempont a nyilvános ellenőrzés biztosítása kell legyen. Ebből a szempontból értékeltük a szóban forgó törvénymódosító javaslatokat is. Lássuk akkor részletesen a problémákat.
Tisztelt Képviselőtársaim!
A legfontosabb, hogy a javaslat a Vagyontanács megszüntetésével elvileg egyértelműbbé teszi a felelősségi viszonyokat. Fontos látnunk, hogy az előző kormány a Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. megalakításával határozott és jó lépéseket tett az állami vagyon egységes és átlátható kezelése érdekében. Persze - ahogy ez lenni szokott - ez a lépés is csak elméleti szinten volt elegendő, a végeredmény: kudarc. Botrány botrány hátán. Átláthatatlanság és káosz. Láttuk, hogy az elmúlt években a Vagyontanács mindenre jó volt, leginkább pénzosztásra és kijárásra, csak arra nem, hogy hatékonyabb legyen a vagyongazdálkodás.
A felelősségi viszonyok egyértelművé tétele tehát üdvözlendő. Reméljük a kormány vállalni is fogja ezt a felelősséget és nem bújik el a nyilvánosság elől. Sajnos azonban erre utal, hogy a javaslat előkészítői megfeledkeztek az elszámoltathatóságról. Az nem elég, hogy a miniszter évente egyszer számot ad a parlament előtt a vagyongazdálkodásról. Javasoljuk, hogy a nemzeti fejlesztési minisztert törvény kötelezze, hogy negyedévente adjon számot a vagyongazdálkodásról. Javasoljuk továbbá, hogy évközben a gazdasági bizottságban egy ellenzéki vezetésű állandó albizottság kövesse figyelemmel a vagyongazdálkodást, becsatornázva a nyilvánosságban felmerülő kritikákat.
Ugyanígy elmarad a nyilvános ellenőrzés lehetősége az Vagyongazdálkodási Zrt igazgatótanácsi tagjainak kinevezésénél. A Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. új irányítása egyszemélyes: a leendő miniszter egyszemélyben kinevezi a teljes új igazgatóságot és hozzá a teljes felügyelőbizottságot is. Példa nélküli.
Ezzel a teljes állami vagyon ellenőrzése, felhasználása, értékesítése egyetlen személy kezében összpontosul, aki szinte bármire utasíthatja az igazgatóságot. A felügyelőbizottságból bármilyen kontroll ilyen formán való kizárása is felháborító: ugyanaz a személy jelöli ki mindkét testületet. Az LMP szerint a kinevezés előtt az IT tagjainak részt kellene vennie a parlamenti gazdasági bizottságában egy meghallgatáson, s bizottsági ajánlás nélkül ne lehessen kinevezni az IT tagjait.
Szintén a nyilvánosság korlátozásával jár, hogy a törvényben nincs kellő hangsúly az állami vagyonleltár elkészítésén. Különböző becslések forognak közkézen arra vonatkozóan, hogy mekkora állami vagyont nyelt el az elmúlt húsz év privatizációja. Az összeg több ezer milliárdra rúg, azonban pontos összeget azért sem tudunk mondani, mert mai napig nem készült el átfogó vagyonleltár. Az ÁSZ 2004-es jelentése szerint a 12 200 milliárd forintnyi induló állami vagyonból mindössze 6 900 milliárd forintnyit lehet nyomon követni: azaz 4000 milliárd szőrén-szálán elveszett.
Az MNV kezelésében közel 300 cégről tudunk, de hogy pontosan milyen ingatlanok és földterületek vannak szerteszét az országban, arra csak becslések vannak. Habár a Nemzeti Vagyonkezelő erre tett több heroikus kísérletet is, de a magyar állam megközelítőleg sem tudja, mennyi a rendelkezésre álló vagyona. Egyértelmű, hogy ez így nem mehet tovább, ezért javasoljuk, hogy a törvényben nevesítsük a Vagyonkezelő kötelességét az átfogó vagyonleltár elkészítésére három éven belül.
Furcsa az is, hogy az ellenzéki pozícióból hangoztatott kritikák után az új kormánytöbbség miért felejtkezett el rendelkezni az állami vagyon értékesítéséből származó bevételek sorsáról. Bár alapvetően azt gondoljuk, hogy nincs jelentős mozgástér további privatizációra, ám mégis keletkezhetnek ilyen típusú bevételek, melyekről célszerű törvényben rendelkezni. Botrány, hogy az eddigi kormányok előszeretettel használták fel a privatizációs bevételeket költségvetési lyukak betömésére.
Csak egy ismert példa: a Budapest Airport értékesítéséből befolyt 464 milliárd forintból – a kormányzati ígéretekkel és a törvény-előterjesztéssel ellentétben – mindössze 60 milliárdot fordítottak adósságtörlesztésre, a többit elnyelte a költségvetés. Ezt elkerülendő alapvető jelentőségűnek tartjuk, hogy az állami vagyon értékesítéséből származó bevételeket törvényi kötelezettség alapján az államadósság csökkentésére használjuk, ezzel is tágítva a kormányzati gazdaságpolitika jövőbeli mozgásterét.
Ehhez kapcsolódik egy látszólag ártatlan, valójában igen veszélyes pont a tervezetben. A törvénymódosítás a korábbi szabályozással ellentétben, értékhatártól függetlenül a kormány hatáskörébe utalja az állami vagyon ingyenes átruházásról való döntést. Mit jelent ez az ingyenes átruházás? Lehet-e magánszemélyeknek is átruházni kormányzati döntéssel? Vagy esetleg állami vállalatok veszteségét pótolni egy ilyen ajándékkal? Az LMP szerint mindkettő megengedhetetlen. Ezért javasoljuk, hogy átruházás csak állami tulajdoni körön belül legyen lehetséges és csak formai okokból, gazdasági okokból nem.
Elképesztő, hogy a nyílt játékot ígérő Fidesz leendő minisztere ebbe a törvényjavaslatba is bevette a jolly jocker-t: pályázat és verseny nélkül értékesíthető az állami vagyon, ha azt a közérdek úgy kívánja. A közérdek, aminek értelmezése a magyar gyakorlatban elég szabad: ha hirtelen kell egy nagyösszegű döntést meghozni - kiemelt beruházás, autópálya vagy bármilyen egyéb ok -, a közérdek máris fennáll. Ezért javasoljuk, hogy a gumikitétel helyett legyen egy taxatív felsorolás, mely részletezi, hogy milyen esetekben lehet eltérni a pályáztatástól és milyen mechanizmusokkal biztosítható e döntés átláthatósága és a döntéshozó elszámoltathatósága.
Tisztelt Elnök Úr, tisztelt Ház!
A törvényjavaslat második része a Magyar Fejlesztési Bankkal foglalkozik. Úgy tűnik: az új bankigazgatónak a menedzseri tapasztalaton túl nem árt, ha komoly erdőmérnöki tapasztalatokkal is rendelkezik, de legalább is képzett favágó. Harminc erdőtársaság egy banknál! Miért kerül át ide az Állami Autópályakezelő Központ? Mit keres itt a Nemzeti Infrastruktúrafejlesztő? Mostantól a hitelintézet vasútfejlesztésben is utazik?
A javaslat szerint az MFB tartós állami tulajdonban maradó vállalatok üzemeltetésével is foglalkozik majd, vagyis pont azzal, mint amivel a Nemzeti Vagyonkezelő is, így két hasonló feladatkörű céget létesítettünk ugyanarra a célra.
Az egyik ezek közül bank, így vonatkoznak rá a banktitok szabályai. A Sávolyi MotoGP pálya vagy másik nevén a Balatonring ügyében az MFB a hitelt megalapozó tanulmány nyilvánosságával kapcsolatosan a banktitokra hivatkozott, ennek jogtalanságát kevesebb, mint egy hónapja a bíróság első fokon kimondta. Határozottan ellenezzük, hogy az állam tulajdonában lévő bármilyen szervezet titkolózzon, döntéseit üzleti vagy bank-titokra hivatkozva ne indokolja, ehelyett megköveteljük a proaktív magatartást, a döntések és indoklásaik automatikus nyilvánosságra hozatalát: az MFB egy különleges jogi státuszú állami szerv, a nyilvánosság és átláthatóság követelményei rá is vonatkoznak.
A javaslat nagy hiányossága az önkormányzati tulajdon kezelésének újraszabályozása. Hunvald György és rengeteg társa más településeken az állami tulajdon vadprivatizációját végzik, korlátozás nélkül. Ennek a gyakorlatnak azonnal határt kell szabni, nem engedhető meg, hogy a helyi tulajdont néhány év alatt elkótyavetyélhessék! Kérjük az új kormányt, hogy erre is dolgozzon ki javaslatot és hozza a Ház elé!
Tisztelt Ház!
Nem sikerült megértenünk, hogy mit keres a Vám- és Pénzügyőrség ebben a törvényben, esetleg bekerülhetett volna még ide néhány útépítési előírás is. Kicsit korainak tűnik a kodifikációs folyamatban a VPOP köztisztviselőire egy olyan törvényt alkalmazni, ami még nincs is a Ház előtt. Nem értjük, hogy a Magyar Nemzeti Bank felügyelőbizottságának összeférhetetlenségi szabályai mit keresnek itt.
Tisztelt Elnök Úr, tisztelt képviselőtársaim!
Örülünk, hogy az új kormánytöbbség kezelni kívánja a vagyongazdálkodás vérlázító helyzetét. A köztulajdonnal való hatékony gazdálkodás elemi feltétele a gazdasági fejlődésnek, a szociális feszültségek kezelésének és a fenntarthatóság megteremtésének. Demokratikus kontroll és nyilvános elszámoltathatóság hiányában azonban az állam a köz szolgájából magánérdekek mocsarává válik.
Az előttünk fekvő javaslat, mely valójában egy salátatörvény, sok, egymáshoz nem kapcsolódó törvény módosításával, több kiváló és támogatandó tervet tartalmaz, ugyanakkor számos pontján érződik az a szándék, hogy további teret biztosítson a mutyinak, az átláthatatlan döntéseknek, a vastag borítékoknak, a kontrollnélküliségnek.
Mindezek fényében a Lehet Más a Politika frakciója csak a demokratikus kontroll terének jelentős növelésével tudja támogatni a javaslatot.
Köszönöm a figyelmet."
