A vidék megközelíthetősége folyamatosan romlott az elmúlt években. Nem csupán a tömegközlekedés került katasztrofális helyzetbe, hanem a közúthálózat minősége is. A zsákfalvak elérhetősége kritikus, a vidéki kistelepülések közúthálózatának közlekedésbiztonsága rossz. Kátyús, sokszor egy sávszélességre csökkenő utak „megoldásaként” a vidék az elmúlt években csak sebesség-korlátozó, egyenetlen
úttestre figyelmeztető közlekedési táblákat kapott a valódi megoldások helyett.
Elsőként a tömegközlekedés fejlesztését kell úgy megszervezni, hogy minden kistelepülés minden évszakban jól és könnyen elérhető legyen. Fejleszteni szükséges a vasúti szárnyvonalakat, a vasútrendszert, és egyre inkább alkalmassá kell tenni a közúti áruszállítás hatékony átvételére. A vasút személyszállító funkcióját is javítani kell, hogy hatékony, színvonalas, kényelmes és biztonságos utazásra legyen alkalmas. Fontos, hogy a családok alternatívát találjanak a tömegközlekedésben az autó használatával szemben. (Szakmailag szólva: utasbarát országos, integrált ütemes menetrendet, amelynek segítségével előre tervezhető módon óránként vagy kétóránként lehet eljutni az ország bármely pontjáról bármely másik pontjára!)
Az elmúlt évek választási hazudozásainak fő motívuma az autópálya építés volt. Ennek következtében az elmúlt évtizedben az autópálya építési láz jócskán megterhelte az államkasszát, a jövő erőforrásait veszélyeztette, és a közélet tisztasága ellen elkövetett merényletek alapvető eszköze lett. Ennek a folyamatnak véget kell vetni, hiszen fölösleges az országban segíteni a tranzitforgalom növekedését. A jelenleg közúton zajló áruszállítást vissza kell helyezni a vasútra, és a közútfejlesztésre szánt, csökkenő forrásokat a vidéki települések elérhetőségére kell fordítani.
