Hírcsokrunkból kiemeltem külön posztba az utóbbi két nap történését az LMP vs. MDF (Bokros Lajos) ügyben.
Egyszer volt, hol nem volt, egy konzervatív rendszerváltó párt, aki bejelentette, hogy népi kezdeményezést indít a szociális kártya országos bevezetése érdekében. A szociális kártya az egy olyan bankkártya jellegű készpénzhelyettesítő eszköz, amelyre az eddig készpénzes segélyeket utalnák, és adminisztratívan korlátoznák ezeknek a felhasználását (például tiltva az alkohol, dohány vásárlását, szerencsejátékokat). Igen ám, de ennek a pártnak az ultraliberális miniszterelnök-jelöltje 3 nappal korábban még úgy fogalmazott, hogy a kártya bevezetését csak „bizonyos helyeken, bizonyos körülmények között” tudja elképzelni.
Erre született az LMP állásfoglalása.
Lett is nagy perpatvar, felbolydult a külső-belső közvélemény, hogy nekimentünk Bokros Lajosnak, negatív kampányt csinálunk, sárdobálunk, hogyképzeljük! Persze itt szembemegyünk a közhangulattal, hiszen "dehát piára költik"! Öngól?
Az LMP soha nem volt (és szándékaink szerint soha nem is lesz) olyan párt, amely a hosszú távú fenntarthatósági értékei ellenében rövid távú érdekei szerint népszerűséghajhász bejelentéseket tesz. Az újabb közleményben kifejtjük, hogy a szociális kártya a villámgyorsan kialakuló feketepiac miatt nem fogja tudni betölteni funkcióját, megbélyegezné, ezáltal még kitaszítottabbá tenné használóit, és a működési költségeit is a rendszerre terhelné.
Meginvitáltuk továbbá a miniszterelnök-jelölt urat, hogy "nézzen ki a számok mögül", és látogasson el Ivádra, (ahol Ivády Gábor választmányi tagunk a polgármester), és saját szemével győződjön meg arról, milyen problémákkal küszködnek a segélyre szorulók.
Folytatása következik - szerintem...
